Újpest:
787-2637

Krisztinaváros:
 
201-0052

 

 

Ha támogatni kívánja az oldal fenntartását és fejlesztését, kattintson az Önt érdeklő hirdetésekre.
 
Visszajelzését ide várjuk:
 
webmaster@mancsok.hu
 
Köszönjük!

Hirdetések

   

MANCSOK

  ÁLLATTENYÉSZTÉS

tenyésztő

szaporító

állat

biológia

tenyészet

szervezés

eljárás

egészségügy

  KUTYATARTÓKNAK

  MACSKATARTÓKNAK

  GÖRÉNYTARTÓKNAK

  NYÚLTARTÓKNAK

  EGÉSZSÉGVÉDELEM

  ELSŐSEGÉLY

  NEVELÉS

  TAKARMÁNYOZÁS

A szaporító

 

Az itt leírtak bizonyára sok olvasónak nem tetszenek majd, de úgy gondolom, hogy mindenkinek ismerni kell a helyzetet, mert az segíti a hibák elkerülését. Az állatszaporítás egy pejoratív kifejezés. Azt a tevékenységet értjük alatta, amikor az állatokat az állattenyésztési alapelvek betartása nélkül hagynak szaporodni vagy szaporítanak szándékosan. Az eredménye a szaporításnak az állattenyésztéshez hasonlóan kölykök születése lesz, de a végtermék gyakran felesleges és hibás is. Ma a túlszaporodás okozza a legtöbb szenvedést az állatoknak és felelős az értelmetlen tömeges állatpusztulásért. És ezért mi vagyunk a felelősek. A természetben ugyanis csak a leginkább életrevaló egyedek maradnak fenn és hoznak létre utódokat, az állattenyésztők pedig az arra alkalmas állatokat igyekeznek párosítani a tenyésztési célnak megfelelően, hogy kielégítse a keresletet, de az állatszaporítás legfőbb jellegzetessége, hogy nincs tekintettel sem az alkalmasságra, sem pedig a mennyiségi korlátokra.

Sok tekintetben a tenyésztő ellentéte a szaporító, de mivel a tevékenységének a legfontosabb következménye látszólag ugyanaz, vagyis állatok születése, ezért gyakran nehéz megkülönböztetni őket egymástól. Ha egy tenyésztő gazdasági vagy egyéb megfontolások alapján enged a színvonalból, mondjuk nem generációk óta ismert, hanem olcsón beszerezhető tenyészállatokkal dolgozik, igénytelen takarmányokat etet, olyan körülmények között tartja az állatait, ami nem felel meg azok igényeinek, és spórol az állategészségügyi költségeken, akkor olcsóbban állíthatja elő a végterméket, vagyis az eladásra szánt állatokat, amelyek értékesítése után mégis nyereségre számíthat. Ám ezekkel a módszerekkel szinte biztosan rossz minőséget lehet csak előállítani, ami genetikai és felnevelési problémákkal terhelt állatokat jelent. Mivel tökéletes állattenyésztő nincsen, így csupán megállapodás kérdése az, hogy mennyi hiba szükséges ahhoz, hogy valakit ne tekintsünk állattenyésztőnek. De nem csak tenyésztők válhatnak szaporítóvá, hanem mindenki más is, aki nem tenyésztési célból és tenyésztői módszerekkel szaporítja vagy hagyja magától szaporodni az állatait. Sajnos ez ma még rendkívül elterjedt, mert állatok olcsón is beszerezhetők és tarthatók, és sok közülük még a rossz körülmények ellenére is képes szaporodni.

A szaporítás helyes megítélése érdekében a legfontosabb azzal tisztában lenni, hogy minden feleslegesen megszületett állat egy másik elől veszi el a helyet, és a lelkiismeretlen szaporítás gyakran eredményez problémás állatokat.

Az állatok szaporításának több olyan jellegzetes formája van, amelyekbe a többség besorolható, bár egyedi esetek is előfordulnak. Ezeket a formákat tapasztalati úton állítottam össze és utcai állatetetőknek, állatgyűjtőknek, kocatenyésztőknek, felelőtleneknek és haszonlesőknek (kölyökgyárosoknak) nevezem. A szándékom a legkevésbé sem a sértegetésük, hanem abban a tudatban, hogy a többségük mégis csak állatszerető ember, azt szeretném elérni, hogy megértsék, hogy a tevékenységükkel csak az állatok túlszaporodását növelik. Ha valaki magára ismer, kérem ne rám haragudjon, hanem gondolkodjon el azon, hogy vajon mit tehet a hiba elkerülése érdekében!

 

Utcai állatetetők

 

Azért kezdem velük, mert ma talán ők a legveszélyesebbek. Nekik valójában eszük ágában sincs az állatokat szaporítani, és meg vannak győződve arról, hogy humánus küldetést végeznek, mert életeket mentenek azzal, hogy etetik a kóbor háziállatokat, mégis nagyon sok szenvedést okoznak. Elsősorban a kóbor macskákat etetik sokan anélkül, hogy végiggondolnák ennek a következményeit. Ez a tevékenység ugyanis azzal jár, hogy ugyan nem fogadják be az állatokat, nem is gondoskodnak róluk, csak enni adnak nekik, amivel egyrészt életben tartják, másrészt megakadályozzák abban, hogy továbbálljon, és egy igazi befogadó gazdát keressen magának, harmadrészt hozzásegítik, hogy felesleges utódokat hozzon létre. Az etetett kóbor állatok csoportokba verődnek, fertőző betegségek terjednek a körükben, amivel veszélyeztetik a szabadon mozgó, de tulajdonossal rendelkező állatokat is. De még ennél is fontosabb, hogy az etetett fiatal egyedek addig szaporodnak, amíg enni kapnak. A feleslegesen született, padlásokon vagy pincékben nevelt, ezért emberhez nem vagy rosszul szocializált utódok tömegesen pusztulnak el, akit pedig megmentenek, az óriási költséget okoz az állatvédelemnek. Ezért a macskaetetés nettó egyenlege a „majdnem” megmentett kóbor állatok, a fertőző betegségek, és a feleslegesen szaporulat tömeges pusztulása. Ez indokolja, hogy a háziállatok utcai etetése sok fejlett országban kifejezetten bűncselekménynek számít.

vissza az elejéhez

 

Állatgyűjtők

 

A jó szándékú, de tudatlan állatszaporítók egy különleges formájának tekinthetők az állatgyűjtők, vagyis azok az emberek, akik sok állatot fogadnak be, amelyekről aztán nem képesek megfelelően gondoskodni. Általában csak lakhelyet és eleséget biztosítanak a számukra, de borzasztó körülmények között élnek, gyakran megbetegednek és szinte korlátlanul szaporodnak. Általában sérült vagy beteg emberekről van szó. Tőlük senki sem fogad be szívesen kölyköt a szinte garantálható fertőzések miatt, ezért ez a tevékenység is veszélyesnek számít.

vissza az elejéhez

 

Kocatenyésztők

 

Az olyan szaporítókat, akik csupán egy-két almot szeretnének a szeretett állatuktól, kocatenyésztőknek szokás nevezni. Néhányan azért teszik, mert bedőlnek az alaptalan áltudományos, mégis kiirthatatlan dogmáknak, hogy a nőstény állatoknak egyszer tüzelniük vagy elleniük kell, mielőtt ivartalanítják őket. Sokan sajnálják vagy azt gondolják „természetesnek”, hogy nem csonkoltatják meg az állataikat az ivartalanítással. Pedig ez a beavatkozás, ha szakszerűen végzik, jelentéktelen kockázattal és elhanyagolható fájdalommal jár, de állatfajtól, ivartól és tartási körülményektől függően átlagosan 2-8 évvel hosszabbítja meg a társállatok várható élettartamát. Ha létezne olyan beavatkozás, amivel 10-40 évvel meghosszabbíthatnánk az emberek életét, bizonyára sokan élnének vele. Az állatok nem érzik veszteségnek a szaporodóképesség hiányát, de ivartalanítva könnyebben kezelhetők, egészségesebben és tovább élnek. Abban viszont semmi „természetes” sincsen, ha mi, emberek, állatokat emelünk ki a természetből, ahol küzdeni kell az életbemaradásért és a szaporodásért, mi megvédjük és etetjük őket, majd hagyjuk, hogy korlátlanul szaporodjanak egy olyan világban, ahol már így is milliószámra pusztulnak a feleslegesen született állatok. Mégis van olyan, aki ezt természetesnek gondolja.

Az oktalan viták és az ellentmondó vélemények sajnos azt eredményezik, hogy a saját állatukat szerető, jó szándékú emberek is elbizonytalanodnak. És sokan vannak olyanok is, akik néhány utódot szeretnének az állatuktól, mert abban reménykednek, hogy hasonlítani fog rá, vagy szeretnék látni a születés csodáját és a szívbemarkolóan édes kölykök felcseperedését. Ez azonban nem állattenyésztés, hanem állatszaporítás. A genetika trükkös dolog, az utódok gyakran nem azt őrzik meg a szeretett állatból, amit szeretnénk. Emellett ha egy nem kimondottan tenyészállatnak, hanem társállatnak vásárolt társállatot fognak tenyésztésbe, az még szerződésszegés is (a magyar jogban a szóbeli megállapodás is szerződés), de ennél fontosabb, hogy az eredménye szaporulat növelése lesz, ami más szívbemarkolóan édes kölykök értelmetlen szenvedéséhez és elpusztulásához vezet.

vissza az elejéhez

 

Felelőtlen állattartók

 

Ebbe a csoportba azok az állattartók tartoznak, akik egyszerűen csak hagyják, hogy szabadon szaporodjon az állatuk. Ők gyakran védekeznek azzal, hogy szerintük ez így a „természetes”, pedig egyáltalán nem az. Mivel a kisemlős társállat fajok szaporodásbiológiai potenciálja nagyságrendekkel nagyobb, mint az emberé, ezért a tápok megjelenése óta szinte addig szaporodnak, amíg etetik őket. A természetben ilyesmi nem fordul elő, mert az állatoknak nagyon meg kell küzdeniük a napi betevőért, de a háziállatok enni kapnak, ráadásul egyre jobb takarmányokat, ezért óriási szaporulat létrehozására képesek. Etetve szinte korlátlanul túlszaporodnak. A kertben élő, ivaros kutyák, valamint a kijáró ivaros házi macskák is gyakran hoznak létre nem kívánt utódokat, amelyeket a felelőtlen és lelketlen állattartók egyszerűen agyonütnek, megfojtanak, emésztőbe vagy vízbe dobnak, élve eltemetnek, vagy rásózzák valakire, akinek gyakran nem is kellenek, ezért ezek az állatok jó eséllyel elpusztulnak. A felelőtlen állatszaporításban ugyanúgy nem érhető tetten a jó szándék, ahogy ésszerűség vagy természetszerűség sem!

vissza az elejéhez

 

Haszonleső szaporítók

 

Kölyökgyárosoknak is nevezik őket, mert az állattenyésztésre némileg hasonlító, de valójában olcsó, ipari jellegű megoldásokkal tömegesen „állítják elő” a fajtatiszta, vagy annak tűnő, általában nem törzskönyvezett, rossz körülmények között felnevelt, rossz takarmánnyal etetett, genetikai és egészségügyi problémákkal terhelt utódokat, amelyeket haszon reményében dömping áron értékesítenek a gyanútlan vásárlóknak. A legtöbb vevő csak utólag szembesül azzal, hogy valamilyen probléma van, nem fajtatiszta vagy beteg az állat, de írásbeli szerződés hiányában a vásárok kapujában, csomagtartóból, papírdobozból árusító szaporítók elérhetetlensége miatt nem tudnak kártérítési igényt érvényesíteni, ezért gyakori, hogy utólag sokszorosan ráköltik azt az összeget az állatra, amit a vásárláskor megtakarítottak. Ennek ellenére sokan mégis a szaporítóktól vásárolnak, mert tőlük olcsóbban jutnak állathoz, ráadásul általában sok fajtából választhatnak, ami a szaporítás egyik legbiztosabb jele. Ezzel egyúttal a kölyökgyárosok és az embertelen tevékenységük támogatóivá is válnak! És sokan annak ellenére teszik ezt, hogy tudják, a legfontosabb alapszabály egy társállat beszerzésekor az, hogy kizárólag megbízható tenyésztőtől, annak a tenyészetében szabad vásárolni, vagy állatvédőktől örökbe fogadni, de sem utcai árustól, sem pedig nyilvánvaló kölyökgyárostól soha! És lehetőleg még az állatkereskedésekben sem, mert az is állatszaporítóknak kedvez.

vissza az elejéhez

 

A túlszaporodás

 

Már az eddig elmondottakból is látható, hogy az állatszaporítók tevékenysége káros. A legfőbb következmény a túlszaporodás, ami a tömeges állatpusztulás oka. A dömpingáron kínált, általában selejtes végtermék kereskedelme gátolja a színvonalas tenyésztői munkát is. Amíg ugyanis tenyésztővé csak szorgalmas tanulás, jelentős befektetés és rengeteg áldozat révén válhat valaki, addig szaporító bárkiből lehet, aki elég tudatlan, felelőtlen vagy kapzsi. Ugyanakkor látható az is, hogy a szaporítóknak csupán egy kis része nevezhető elvetemültnek, a többség nem az, inkább csak nincsen tisztában azzal, hogy mit művel. Ezért a legfontosabb feladat nagyobb gondot fordítani az ismeretterjesztésre. Nem beszélhetünk állattartási kultúráról egy olyan országban, ahol az állatszaporítás kárával nincs minden állattartó tisztában. Ezért is fontos a felelős állattartással kapcsolatos alapismereteket beépíteni a közoktatásba és a köztudatba, és vele közismertté tenni azt, hogy ivartalanítani kell a nem kimondottan tenyésztési célból tartott állatokat, mert ez nem csak a túlszaporodás megelőzése miatt fontos, de ivartalanított állatok egészségesebbek és sokkal tovább élnek, mint a nem ivartalanítottak. Szükség van annak tudatosítására is, hogy nem szabad szaporítóktól vásárolni, és azzal a színvonaltalanságot és a túlszaporodást támogatni. Mindenkinek tudnia kell, hogy nem szabad megvenni az idegenek által az utcán, a kiállítások előtt, a vásárokon és az egyéb rendezvényeken kézből, dobozból vagy csomagtartóból kínált állatokat. Ezek általában szaporítóktól származnak, néha lopottak. Ezek az állatok gyakran csak hasonlítanak egy bizonyos fajtához és betegségeket hordoznak, ami nem mindig nyilvánvaló. Ezért aki állatot szeretne vásárolni, az vegye a fáradtságot, és keressen fel egy tenyésztőt annak a telephelyén, hogy meggyőződhessen a körülményekről. És feltétlenül kössön adásvételi szerződést a vásárláskor, hiszen egy társállat fontosabb az életünkben, mint mondjuk egy telefon vagy egy televízió, amiket ma már senki sem vesz meg garancia nélkül.

vissza az elejéhez

 

UGRÁS A KÖVETKEZŐ RÉSZHEZ

 

Dr. Csikós Károly Miklós
állatorvos
Mancsok Állatorvosi Rendelő

 

© MANCSOK, 2017.